Séta
„Ne akard Istent máshol fellelni, mint mindenütt.”
(André Gide)
A hegytetőről lemenni a tóhoz.
A sűrű csendtől nem juthatni szóhoz.
Eggyé válni a tájjal és a csenddel.
A táj, akár egy roppant cethal elnyel.
Elnyel, miként a meghalót a nemlét,
a valóságból túlvilági szemlét
teremtve lenn a kába tudat-mélyben.
Ahogy a tájból az ezernyi emlék
előtűnik, mint csillagfény az éjben.
Nem indulni eltűnt idő nyomába.
Nem kutatni senki nyomát hiába.
Mert aki egy tájból egyszer messze tűnt.
Nem lelhető fel máshol, mint mindenütt.
