Itt az ideje, színt kell vallanom, drága olvasóim. Nem mondom, hogy vége, csak azt mondom, hogy egyelőre ennyi volt. Február óta folyamatosan írtam és publikáltam a blogon: kifulladtam. Szükségem van egy kis csöndre. Talán erőgyűjtésre. A vámpírtörténet elakadt, egy ideje már csak kötelességből írtam. Versek most nem jönnek, és ha nem jönnek, nincs mit tenni. A próza más, azt írni kell, mindennap. De nem feltétlenül publikálni. Bár az az igazság: jelenleg prózát sem írok. Tudom, mit akarok írni, el is kezdtem, de várok valamire. Várok a késztetésre. És most nincs meg.

Egyszóval, drága olvasóim, köszönöm az olvasást, köszönöm a hozzászólásokat, köszönöm a szép szavakat, köszönöm a biztatást. Nem mondom, hogy kész, vége, nem szüntetem meg a blogot, csak azt mondom: ennyi volt, talán lesz majd még más.

Csókollak benneteket, legyetek jók (ha tudtok)!

A 40éves (aki már több is annál)