A negyvenéves férfi

Az alvó törpe és a fekvő elefánt Hemingwaynek   A férfi – nevezzük Korompaynak, majd felejtsük is el rögtön a nevét – pár perccel a vonat érkezése előtt ért az állomásra. Kis állomás volt, düledező bakterházzal, mely már évek óta nem látott baktert,…

Azóta   Azóta persze már elkészítettem. Sok minden elmúlt azóta már. Tél volt, tavasz, és most itt a nyár. Most Örsön vagyok, ám emlékezetben azon a napon még sokat vagyok, a lakásban, a fotel előtt, s bár már érzem a múló…

Azon a napon   Azon a napon korán felkeltem. Azon a napon vasárnap volt. Délre mustáros csirkét terveztem, s akartam hozzá nyitni egy bort. Azon a napon, mikor felkeltél, sápatag voltál és nyugtalan, egyszerre csak a fotelba ültél, és belém…

Az utolsó karácsony   Megint ősz lett, és azt hittem, elmúlik minden. Minden kétség elmúlik. Gyűlik az avar, mindent, mi fájdalom maga alá takar. Aztán karácsony lesz, és én naiv azt hittem, hogy az  majd megoldást hoz. Ott leszünk majd ketten a…

Lille után (2)   Aztán visszajöttünk. Elkezdtem újra tanítani. Te meg dolgozni kezdtél. Előbb ősz volt, és aztán eljött a tél. Utolsó jó tél. Konvektorhoz bújva üldögéltél még a lakásban sokat. Még hazajártál. Persze az…

Lille után   Mert volt Lille. Ám ez már nem volt elég. Valami történt (vagyis nem történt). Eltűnt belőled mindaz, ami rég megvolt. Jóllehet persze nem önként adtad a múltnak. (Mit? A szerelmet.) Küzdöttél érte tán derekasan. De a…

Lille (3)   Pedig úgy tűnt, hogy minden rendben. Pedig úgy tűnt, hogy minden jól van. Éldegéltünk csak szépen csendben, a nyugodt lille-i belvárosban. És tán kezdetben minden úgy volt, talán kezdetben minden jól volt, hiszen mindig új minden…