A negyvenéves férfi

‎"Szabó Ádám /1969- /
Pedagógus, szépíró, Márai- kutató, futballista.

“Aki bolondok napján születik, szeretik azt az istenek. Mert annak a számára az élet nem egyéb, mint egyetlen hatalmas tréfa.”
Szabó Ádám április elsején látta meg a napvilágot. Ha hinni lehet a híreszteléseknek, szemüvegben, kezében kicsinyke könyvvel lépett az élők sorába, és legelső dolga volt, hogy – a hagyományos és elmaradhatatlan fölsírás helyett, homlokegyenest ellenkezve az ilyenkor szokásos ősi viselkedési normákkal – hangosan fölnevetett. /Az újszülött csöppnyi mancsában szorongatott aprócska zsebkönyv szerzője és címe sajnálatos módon ismeretlen – talán maga az Úristen írhatta angyali nyelven.../
Nagyszerű humorérzéke, valamint erős hajlama az intellektualitásra a későbbiekben sem hagyták cserben a szemüveges csecsemőt. A bölcsődében, míg társai a szobatisztaság tudományát tanulgatták nagyokat nyögdécselve, addig a kis Szabó Proustot olvasott eredetiben. /A Gyergyai-féle fordításról már két esztendős korában meglehetősen lesújtó véleménnyel volt.../ A súlyos olvasmányok gyakori emelgetésének következtében hősünk úgy testileg, mint szellemileg egyaránt feltűnően gyorsan gyarapodott. Egyszerre gyúrt agyra, és jobb meg bal bicepszre. Ami igen látványosan meg is mutatkozott.
Ha egy számítógépes program segítségével egyetlen embert “gyúrnánk” Woody Allenből, Thomas Hässler német labdarúgóból valamint Arnold Schwarzeneggerből, előre kikötve, hogy “teremtményünk” testmagassága nem haladhatja meg a 170 centimétert – akkor a végeredmény minden kétséget kizáróan csakis Szabó Ádám lenne. Igen, igen, ő: az intellektualitás Schwarzeneggere, Thomas Hässler-i lábakon! A hangja pedig: mint egy észak-olasz bonviváné!
A legenda szerint ezt a férfias baritont egyszer erős kísértés érte egy feltörekvő blues-zenekar még feltörekvőbb vezetőjének képében, aki azt ajánlotta Szabó Ádinak, hogy legyen a zenekara énekese. Az ajánlatot hallva Szabó a következőképpen morfondírozott magában: “Melyiket válasszam: térdig csüngő maláta-mangalica sörhas, kopott farmer, hátközépig érő haj és köldökig érő szakáll, valamint alsóneműjüket udvariasan dedikáltatni óhajtó rajongólányok – avagy: konszolidált külső, fegyelmezett frizura, egészséges és sportos életmód, valamint véget nem érő tanári értekezletek végtelen őszi délutánokon, savanyú tanárkollégák ‘lélekemelő’ társaságában...”
Szabó Ádi – dicséretesen ellenállva a kísértésnek – természetesen ez utóbbit választotta /ami csak újabb bizonyítéka rendkívül fejlett humorérzékének/.
Szabó Ádám élete jelentős részében a Mária utcában lakott /leszámítva azt a hónapot, amikor a Márai utcában/. Az ő nevéhez fűződik az “izomból olvasni szépirodalmat” elnevezésű pedagógiai metódus feltalálása és első alkalmazása. A módszer lényege, hogy a tanár jobb kezébe veszi az adott olvasmányt, majd – ügyelve arra, hogy rövid ujjú pólójából mindenképpen elővillanjon biztatóan gömbölyödő bicepsze – fennhangon olvasni kezd /általában Márait/, attól a kimondatlan pedagógiai céltól vezéreltetve, hogy megfeszített karizmának arányos és ritmikus, de egyáltalán nem kihívó, s még kevésbé szeméremsértő játékával a tanuló ifjúságot a szépirodalom általi léleképítés, valamint a könyvemelgetés általi testépítés rendkívül hasznos tevékenységére- táncoló gombócának vonzó látványával – sikeresen rászoktassa.
S ha ez még nem lenne elég: mindezen érdemeken túl Szabó Ádám a tanári szavalóversenyek örökös, legyőzhetetlen bajnoka is! Szőcs Géza-blokkjával minden évben csak egyre tovább és tovább frusztrálja, valamint porig alázza amúgy is önbizalomhiányban szenvedő, lámpalázas tanártársait /kölünösen Falus Eszter tanárnőt, aki egyedül csak a “Jeromos, a remeterák”-ot tudja kívülről/.
Ellenben amikor télvíz idején fejébe nyomja fekete kalapját – melyben szakasztott úgy néz ki mint holmi délvidéki sertés-nagykereskedő, noha ő maga láthatólag Indiana Jonesnak képzeli magát -, látványával igen nagy örömet szerez a szembejövőknek, tanárnak, diáknak egyaránt.
Mindezek fényében nyugodtan kijelenthető: Szabó Ádám élete és munkássága eleven példája annak, hogy aki április elsején született, az kedves mosolyra fakasztja azt is, aki soha életében nem mosolygott egyszer sem.
Emlékét nevetéssel megőrizzük."
(Dudás Attila)