5.
Eljött a negyedik nap, s eljött megint Bart. A cellába lépett, letette Jolanda elé a csuprot és a korsót, majd lekuporodott vele szemben a földre, és ezt kérdezte: „Mért ölted meg?”
Különös kérdés volt ez Barttól. Bart soha nem firtatta, ki mit miért tett, mért gyilkolt valaki, neki minden magától értetődő volt. Gyilkolt, mert ember. Ő, Bart is gyilkol, csak ő joggal teszi, mert ő a hóhér. A többi nem teszi joggal, tehát őket meg kell ezért ölni. Ez volt Bart logikája. És most mégis feltette ezt a különös kérdést Jolandának, a némbernek, aki megölte a férjét. „Mért ölted meg?”
Jolanda nem felelt azonnal. Kiitta a köleskását, majd a vízből is ivott, olyan lendülettel, hogy egy része melléömlött és lecsurgott az állán. Aztán, finoman, nőiesen, elnyelt egy böffentést. Majd ráemelte hosszúszempillájú tekintetét Bartra, és azt mondta: „Nem öltem meg.”
Bart azt gondolta, hogy persze. Persze, hogy nem. Soha nem az teszi, aki teszi. Mindig valaki más. Olyan még nem volt, hogy valaki bevallotta volna. Kivéve Vincentet, a molnárt, aki kiirtotta az egész családját. Módszeresen, minden napra egyet hagyva, kiirtotta az apját, az anyját, a feleségét és a gyerekeit, mind a hármat. Beletelt majd egy hétbe, de eltűnt az egész család. S ezt nem vette észre senki, szélcsendes idő volt, nem járt a malom, a madár se járt arrafelé. Ám a hetedik napon Vincent bement a városba, és föladta magát. De Vincent mindig is különc volt, különben nem lett volna molnár, aki állandóan csak őröl és őröl, de a ritka szélcsendes napokon nincs mit tennie, hát kiirtja az egész családját. Más azonban soha nem vallotta be, ha gyilkolt. Gondolta Bart, a hóhér.
Ám akkor Jolanda különös hangon hozzátette: „Valaki megölte velem.”
Bart, a hóhér első gondolata az értetlenség volt. De aztán belenézett Jolanda szemébe, és attól, amit ott látott, a hideg futott végig a hátán. Neki, Bartnak, a hóhérnak, aki nem félt semmitől, hiszen nap mint nap nézett farkasszemet az áldozatai tekintetében megbúvó halállal. „Ezt a nőt megszállta a Gonosz. Szólnom kell a papnak.”, gondolta. De nem szólt. Sőt ki sem ment a cellából. Bart, a hóhér egy egész napot töltött egy elítélt cellájában. Aztán még egyet, és még egyet. Az ötödik és a hatodik napot. Amelyek után következett a hetedik, a kivégzés napja. Ám mielőtt a hetedik nap eljött volna, Bart, a hóhér, aki csak azért hagyta el a cellát az elmúlt három napban, hogy szükségét elvégezze és enni hozzon mindkettejüknek, és aki egyébként csak ült a földön és nézte Jolandát, s ha már nagyon fáradt volt, lehunyta a szemét pár pillanatra, de aztán újra kinyitotta, nézte Jolandát, nem tette magáévá, nem szólt hozzá, három napon át nem szólt hozzá, de aztán a hatodik nap estéjén, egy éjszakával és pár órával az akasztás előtt, egyszer csak azt kérdezte tőle: „Leszel a feleségem?”
