20.
Jolandát nem érdekelték az érzelmek. Senki érzelmei nem érdekelték, ebben az anyjára ütött. Az anyja nemcsak azért tudott vele szemben távolságot tartani, mert vigyázott arra, hogy a főzeteit és varázsigéit ne tanulja el (más kérdés, hogy nem tudott elég jól vigyázni, s Jolanda így is eltanult nem egyet, még ha nem is nagyon használta őket, számára a bűbáj az anyja emlékét jelentette, nem pedig hasznosítandó gyakorlatot, nagyjából úgy, ahogy egy családi ereklyét sem azért őriz meg az ember, hogy aztán pénzzé tegye), hanem pont azért tudott vigyázni erre, mert volt benne valami hidegség. Mondjuk ki: Jolanda anyja olyan volt, mint a jég.
Jolanda, ha arra gondolt, hogy az anyja boszorkány (mert néha gondolt erre), nem a főzetek, a bűbáj miatt gondolta így, hanem a hidegsége miatt. Volt valami természetfölötti ebben a hidegségben, Jolanda legalábbis így élte meg. És különös látomás volt számára a menekülése után elképzelni, mi történhetett az ő jégcsap anyjával a máglyán, miképp olvadhatott el, óriási gőzfelhőt hagyva maga után a falubeli szájtátiak (mert hisz ott is voltak, s ha nem is név szerint Peter, Frans vagy Jan, de mégis ugyanazok) teljes megrökönyödésére. Ezt képzelte – aztán persze, hogy a valóságban mi történt, nem tudta meg sosem. De ez nem is lényeges, hiszen a valóság úgysem más, mint amit az ember a képzetei szerint megél.
Lucasnak, a halásznak nem voltak érzelmei, fel sem merült, hogy mi érdekli Jolandát. Lucasnak erős keze volt, amivel megragadta, testszaga, amivel elborította és kemény férfiassága, amely beléhatolt. Néha, amikor túl részeg volt, nem működött ez a férfiasság, s olyankor szánalmas volt, ha Jolanda tudta, legördítette magáról, s hagyta hortyogni. Általában azonban Lucas, minden érzelem nélkül, durván magáévá tette, s aztán legördült róla magától, hogy hamarosan így is, úgy is hortyogjon. Szó sem volt érzelemről, együttlét volt és aztán hortyogás, és Jolanda ezt hol jól viselte, hol kevésbé, de föl sem merült benne, hogy érzelmek után kutasson.
Bartnak, a hóhérnak azonban érzelmei voltak, még ha nem is tudott róluk, Érzelmei, amiket nem tudott kimutatni, pontosabban öntudatlanul mutatta ki őket, úgy, hogy másként viselkedett, mint egyébként, másként viselkedett, mint amikor kutyákat szedett össze, amikor temetetlen halottakat földelt el, vagy amikor elítélteket akasztott föl, vagyis amikor ő volt a város hóhéra. Másként viselkedett, különösen és nem férfimódon. Nézte Jolandát, ami önmagában is zavaró volt, nézte, csak nézte, majd megkívánta, és magáévá akarta tenni. Illetve ez még rendjén is lett volna, ha normálisan csinálja, mint egy férfi, mint egy halász, vagy mint az egy hóhértól elvárható lenne. Ám Bartot megzavarták az érzelmei, és valami mást akart, vagyis, Jolanda saját kifejezésével: maszatolt.
