A negyvenéves férfi

nem megy érted? érted? nem megy a bőröndöt fogja elmegy lemegy lassan le a lépcsőn mennék utána de későn késő menni késő bármi nem marad már más csak várni várni folyton és hiába lóg az égből isten lába megragadnám visszahúzza kérlek uram kérlek újra újra és csak egyre kérlek hadd felejtsem el már végleg nem a múltat a szerelmet azt a sírást azt a terhet annak a reggelnek terhét ami örök súlyos emlék ám az isten elbújt néma lába kélt s a nyelve béna nincsen fent csak néma kékség nincsen lent csak néma kétség fent nincs semmi semmi nincs lent nem keresem már az istent nem keresek én már semmit nincsen semmi ami enyhít nem találni semmi enyhet nem megy érted? érted? nem megy