21.
Álomkórász álmodott. Azt álmodta, hogy hull a hó. Nem volt ez nagy hóesés, inkább csak pilinkézett. Mégis terített valami vékony szőnyeget, ami nem adott puhaságot a járásnak, de adott puhaságot a tekintetnek. Úgy simult a tekintet ebbe a látványba, mint egy váratlan menedékbe, amelyben jól esik megpihentetnie magát. Jó volt nézni, s ezért jó volt járni is benne. Ment Álomkórász a hóesésben, s tudta, hogy nem csak megy, tart is valahová. Tudta, hogy a sarkon túl, ott van egy kávéház, egy kávéház megbújva a hóban, az időben. Álomkórász szépen komótosan sétált, nem sietett. Tudta, hogy nem tud elkésni, mert ő is az időben lépdel, s aki benne van az időben, nem késhet el. Az ő ideje az idő, s minden ehhez az időhöz viszonyul. A hóesés, a kávéház, a légyott. S ő ott lesz. Ott van. Mindjárt. A sarkon túl, ahol már várnak rá. Mert vár valaki rá. Vár valaki rá a kávéház előtt. Ebben az időben, az ő idejében, vár rá. Mindig vár. Ott van, ő megérkezik, talán nem is köszönnek egymásnak, elég a tekintet. S aztán kezdetét veszi valami, aminek voltaképpen nincs is kezdete, csak tartama. Egy egész éjjel. Egy egész élet. Van, hogy egy kávéházi beszélgetés nem ér soha véget. Bemennek, betérnek ebbe a kávézóba, amely csak rájuk várt, nincs is benne senki. Akkor sincs, ha van. Álomkórász tudja, majd ismerősök mesélik el neki, hogy aznap éjjel ott voltak ők is, nézték őket, talán köszöntek is, de ő nem tudott róla. Pedig nem történt semmi. Az a semmi történt, amikor két ember beszélni kezd egymással, anélkül, hogy bármit mondana. Beszélnek egy éjszakán keresztül, s ennek a beszélgetésnek nincs más jelentése, mint mindaz, ami majd utána történni fog. Pedig nem történik utána sem semmi. Valamikor, talán reggel, de sokkal inkább az időtlenségben, vagyis az időben, fölállnak, indulnak, mennek együtt az utcán, ahol a hónak már emléke sincs, mennek a busz felé, amely majd elviszi őket haza, két különböző lakásba, amelyek attól kezdve egymásba nyílnak. Ennyi történt Álomkórász álmában, s időbe került, a saját idejébe, amíg megértette, hogy az ő álmában történt mindez. Egy álomban, mely egy másik álomba nyílott, ahol már nem hó, hanem eső esett, s a kávéház is máshova költözött.
