83.
Ha nem hull ki a haj, talán nincs is baj. Amikor a feleségének hullani kezdett a haja, a fodrász megállapította, hogy túl hosszú, töredezett a vége, le kéne vágni. No nem kopaszra, csak vágni kell belőle, hogy újra egészségesen nőhessen.
Amikor megismerte, melírozva volt a haja, és rövidre vágva viselte. Aztán elhagyta a melírozást, és megnövesztette hosszúra, nőiesre. Addig is szép volt a felesége, de attól kezdve kihívóan szép lett. Egy szép, magas nő, hosszú szőkésbarna hajjal. Aztán ennek a szép hosszú hajnak töredezni kezdett a vége. A fodrásznő levágta. Vagyis megigazította. Csinált neki egy divatos frizurát. Semmi feltűnő, semmi kihívó. Csak épp ő nem ismerte meg. Hazajött a felesége a fodrásztól, és egy másik nő jött haza. Ez persze túlzás. Nem másik nő, csak másik haj. Egy haj, amely hullott, ezért ritkították, s nem hullott tovább.
Nem csak ezért lett új akkoriban a felesége. Másként kezdett öltözni is. A hivatalban elvárták a kiskosztümöt, de talán ő is elvárta magától. Minden reggel gondosan öltözött, amit korábban is mindig megtett, csak korábban csempészett egy kis lezserséget a ruházatába, elrejtett benne valami szokatlant, olyat, ami nem feltétlenül illett össze, de nála összeillett, ahogy összeillik az édes a savanyúval a keleti konyhában, a chili a csokoládéval vagy a sós vaj a karamellával. Csak tudni kell hordani. A kiskosztümmel nem illik össze semmi. Legalábbis nála nem illett össze. Kiskosztüm, szép ing, körömcipő. A hivatalban napi nyolc órában nemcsak dolgozni kell, de reprezentálni is. Napi nyolc órában, tízben, tizenkettőben.
