88.
- Alvó törpe.
- Dehogyis, fekvő elefánt.
- Egyértelmű, hogy törpe.
- Számodra. Úgy is az a lényeg, hogy valami valakinek mit jelent.
- És neked mit jelent ez a történet?
- Tudod, mi az érdekes? Hogy azon a nyáron, akkor a vízből, tényleg nem tűnt se törpének, se elefántnak. Csak hegynek. Egyszerű, szép, de érdektelen hegynek.
- Tényleg elhívott biciklitúrára?
- Ádám? Nem, akkor még nem.
- Akkor mi volt akkor?
- Az a vicc, hogy tényleg szinte semmi. Annyi, hogy a hegy olyan volt, mint egy hegy. Valami eltűnt belőle számomra. Nem vágytam ide azon a nyáron. És rengeteget dolgoztam. De aztán mégis eljöttem, tudod. És az a hét jó volt. Tényleg jó.
- De nem több. Értem. És Á…dám, ő mikor került a képbe?
- Ősszel. Igazán csak ősszel, ősz vége felé. De aztán egyre intenzívebben. Ahogy fogyott az erőm, egyre erősebb lett a hatása. És éreztem, hiába küzdök ellene, mert ha küzdeni kell, már baj van.
- Ühüm. Baj. Küzdés. Szép. Megható az egész.
- Akkor is így volt, ha cinikusan állsz hozzá.
- Persze. Cinikusan. Ez cinizmus. Amit én teszek, az cinizmus, amit te, az küzdés.
- Jól van. Nem így értettem. Csak meg kell értened, hogy nekem sem volt könnyű.
- Gondolom. Gondolom, megcsalni sem könnyű.
- Nehéz erről beszélni. Mert neked, persze, megcsalás. De nekem…
- Neked mi volt? Na, neked mi?
- Nem tudom. Olyan volt az egész…
