A negyvenéves férfi

3. Aztán egyszer csak Kollarik meghalt (másodszor halt meg úgy istenigazából addigi élete során, vagy talán harmadszor), de még aznap föltámadt. Aznap, amikor időtlen idők óta először nem jött haza éjszakára. Az éjszakát egy egész éjjel nyitva tartó kávéházban töltötte,…

2. Aztán egyszer Kollarik anyjának is haza kellett mennie Kollarik apjához, s hogy a nagymama ne maradjon mégsem egyedül (pedig a nagymamán egyáltalán nem látszott, hogy zavarná a magány, sőt mintha egyenesen kereste volna, külön, magányra szabott törzshelye volt a konyhában a…

ELSŐ ÚT     1. Egy májusi reggel Kollarik korán indult el a belvárosból, mert a nagymama előző este elesett az idősek otthonában.             Remetemagdolna búcsújáróhely a város szürkészöld-övezetében, nem…

Ahogy átjött a busz az Erzsébet-hídon, arra gondoltam, vajon mit csinálsz. Nyilván órán ülsz, talán szundikálsz, a tanár beszél, s a buzgóság meg elnyom.   Nem igaz. Ugyan dehogy gondoltam erre. Hát mernék én? Kinek lenne ehhez mersze? Hogy te? Órán? Aludni? Ugyan…

96. Nos, Olvasó, hiszed még valóságnak az írott szavakat? Hiszed még valóságnak, ami álom? Ugye nem? Mert ha mégis, erőfeszítésem hiábavaló volt. Ha azt gondolod, ennek a történetnek szereplői valós személyek, akiknek sorsa nem csak ebben a kiötlött világban teljesedik be, ha…

"Azt mondhatom el csupán, mi fáj nekem. Annyi vagyok én, amennyi kín a menny s amennyi kéj itt a pokol a földön. Amit súg az ész, az számomra börtön."   "Fájni tudsz mindössze, ó te ostoba, ám a vérzés az csupán egy mostoha, ki kéjjel vág a kínra s a…

A tengert akartam látni, a tengert, hogyha már téged nem láthatlak. Ezért kerülgettem tengernyi embert, és bandukoltam órák hosszat.   Végül elértem, ott volt a távolban, akár egy donna a balkonon, én meg percekig csupán álltam ottan, majd ránc futotta be…