Hatodik út
8.
Eltűnt a szemük elől, fél füllel még hallotta, hogy a busz elindul végre, belső szemével maga előtt látta a testnevelő kolléga értetlen arckifejezését, amely egyértelműen utal kétségére, hogy ezek szerint félreismerte volna Kollarikot?, mégsem annyira derék magyar ember?, mégsem faszagyerek?, bár a faszagyerekség talán nem kérdőjeleződött meg benne, hiszen csak faszagyerekek képesek arra, hogy ilyen váratlan módon ugráljanak le egy buszról… - igaz, a testnevelő kolléga számára a fogalom talán mást jelentett. De aztán a testnevelő kolléga arca eltűnt Kollarik szeme elől, és azt látta, ami előtte volt: egy hepehupás, földes utcát, amely egy magyar költő nevét viselte. És Kollarik ment tovább ezen az utcán.
Ment tovább és tudta, hogy hamarosan egy szürke falú házhoz ér, amelynek kerítésén belül mérges kutya csahol majd rá, de amelytől nem kell tartani, mert ha néhanapján kiszökik valahogy, barátságosan végigszaglássza ugyanazt az embert, akire a kerítés mögül mérgelődött. Aztán egy sárga falú ház előtt megy majd el, ahol Bajusz Laci lakott valaha, a nagyivó, nagytermészetű, nagy erejű Bajusz Laci, aki puszta kézzel nyitotta a boros üvegeket. Egy helyi történet szerint három fiú málnászni ment, és az erdőben egy különös fenyőre lelt, amely egy akasztófát mintázott. Ez adta az ötletet a játékra, vessenek hurkot az egyik ágára, majd a három fiú közül az egyik a nyakára tette a hurkot. Hát alig hogy odatette, arca elvörösödött, fulladni kezdett. Társai gyorsan a segítségére siettek, ám ahogy kirángatták a fejét a hurokból, a fiú fölbukott. Az ördög rúgta meg hátulról, amikor látta, hogy megszabadul a csapdájából, magyarázta egykor Kollarik (akkori) anyósa, és keresztet vetett, mert tudd meg, fiam, minden hurokban az ördög lakik. Az egyik fiú Bajusz Laci volt. Egy átdorbézolt, végigduhajkodott nap másnapján a padláson találták meg, egy akkora lukban, hogy kiegyenesedni sem tudott, mégis halálba roskadt a nyakára feszülő hurkon keresztül.
Kollarik már látta is a sárga falú házat, tőle valamivel messzebb meg azt a különös házikót, amelynek még valami karcsú tornyocskája is volt, ahová külső csigalépcső vezetett fel, s amelyet valami helyi csodabogár épített, festőművész vagy micsoda, aki a feleségét lepte meg ezzel az álomlakkal, de mire felépítette, az asszony megcsalta és elhagyta, s a ház ottmaradt parlagon, aztán nyilván megvették, de leginkább Kollarik első felesége szerette volna magának, s Kollarik meg is ígérte neki, de aztán másként alakultak a dolgok, s főként Kollariknak taxira kellett kiadnia a bemutatásra hozott pénzt, ahelyett hogy házra költötte volna. Föltűnt a házikó, s vele srégen szemben egy kék falú ház. Kollarik megérkezett.
