Szonett az ébredésről
Reggel van, ismét egy reggel,
és rövid volt az éjszaka,
ötkor ébredtem és felkel-
tem, s nem is tudom, azóta
mi történt, az idő elment,
elfutott, mint egy zsebtolvaj,
aki egy pénztárcát elcsent,
s ajkán megkönnyebbült sóhaj.
Ülök csak, és rád gondolok.
Vajon te most épp mit csinálsz?
Alszol még? Vagy felriasztott
egy rossz éjjeli álmodás?
Ugye nem? Hisz álmaidban
csupán béke és derű van.
