Megbocsátás

Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják,

mit cselekednek.

Uram, bocsáss meg nekik, hisz unják

az életüket.

Tudod, milyen egy üres vasárnap?

Nincsen más nekik,

mint hogy délelőtt templomba járnak,

ebédjük eszik,

és aztán mohón várják az estét,

legyen már másnap,

s az eljövő vasárnapot lessék,

hátha az más lap-

ra tartozik majd, hoz valami mást,

valami csodát,

egy kis pillanatnyi feltámadást,

fényes micsodát.

S közben ott vannak a hétköznapok,

hétfők, péntekek,

mikor biciklin látják a papot

vagy autót vezet,

meg az asszony is olyan életunt,

hát még az ura,

és nincsen szeglet, ahol meglapult

Isten mosolya.

Mosolyod, Uram, hiányzik talán,

az kéne nekik,

nem látszik semmi arc az ég falán,

zsebre tehetik

az ő személyes istenképüket,

oly üres az ég,

meg nem illatosítják hitüket

a szagos misék,

hát fiaidnak buzgón ácsolják

a kereszteket,

de bocsáss meg nekik, bár jól tudják,

mit cselekednek.