regény
mert akkor az már egy regény volt
az életünk egy fordulóhoz ért
én először ültem libegőre
s voltaképpen nem tudtam miért
te pedig főként nem tudtál semmit
talán csak annyit hogy tetszeni akarsz
és a zavarodon ez mégis enyhít-
et csöppet de főképp a faarc
amit viselni hittél az volt az álca
no de nem volt nehéz látni rajtad
hogy mint pincértanonc kezében a tálca
úgy billent meg noha nem akartad
a tekinteted ha a szemedbe néztem
és úgy beszéltél máris mellé
ahogy lecsúszik a vaj a késen
vagy ahogy bimbó a bal mellé
mondjuk megrándul ha érinti kéz
ilyen lett akkor az életed
mert én mint rutinos építész
aki gondos tervekből építtet
magasba nyúló családi házat
útjára indítottam benned
egekig szökkentve a lázad
a szépen sarjadó szerelmet
amelyről oly keveset tudtál
de megszületett mégis a remény
hogy immár íródik az életünkben
a boldog véget sejtető regény.
