Búcsúszonett

Talán ez már a búcsú most.

E szavak visznek, és nem hoznak.

Mint egy folyó, mely partot mos,

s elviszi köveit a mostnak.

Elviszi, mint a szél visz el

porszemeket és tört virágot.

Ez így van jól, már nem hiszel,

már nincs van-od, csupán hiányod.

De ne búsulj, mert elkísér

az emlékeknek szolgahadja,

 s mindazt, mi fáj, egy mosolyér,

egy ölelésér hátrahagyja.

Egy ölelés és egy mosoly,

és minden így lesz, így van jól.