Lyon, a város, talán valóban a városalapító rómaiakkal kezdődik, akik testet adtak az igének, nevet a semminek, s a világban egyszerre helye lett egy településnek, melyet ők a maguk szája íze szerint Lugdunumnak becéztek, hogy aztán a későbbi korok leljék meg valódi nevét. Az élet tanítómestere legalábbis így emlékszik meg róla.
Én viszont személyes időszámításomban egy szombat reggel emlékét őrzöm, valamivel a lektori állás megpályázása után, amikor ágyban lustálkodva első feleségemmel kezembe került nagyapám régi kiadású Franciaország útikönyve, s benne a Lyonról szóló fejezetet lapozgatva fekete-fehér fényképekre leltem. A Bellecourt teret, a Perrache pályaudvart s a város más látnivalóit felfedezhettem magamnak néhány hónappal később a maguk színes valóságában, mégis megmaradtak bennem, talán örökre, az útikönyv fotóinak rossz minőségű képi világaként. Így van ez mindennel: a tüneményeknek két arca van, a megálmodott és a megvalósult, s a kettő gyakran párhuzamosan halad a végtelenbe. Lyon emlékét az átélt négy év ellenére is áthatja bennem annak a szombat reggelnek enyhe szorongással és várakozással teli hangulata, mely az évek múltával is felidézhető.
Aztán az új élethelyzetre való készülődés csendes feszültségét felülírta egy váratlan esemény. Azon a nyáron nemcsak a lektori állást pályáztam és kaptam meg, hanem feleségemmel, akivel polgárilag már egy éve házasok voltunk egyházilag is összekötöttük az életünket. Legalábbis két hónapra, bár ezt akkor még természetesen nem tudhattam. Minden adott volt egy új élethelyzet idilli megvalósításához: fiatal házasokként elköltözünk Lyonba, s közösen lakjuk magunkévá az útikönyv fényképei alapján elképzelt várost. Hogy ez nem így történt annak Lyon története szempontjából áttételes s mégis közvetlen jelentősége van. Házasságom felbomlásának krónikáját többször és többféle formában megírtam már különféle szépirodalmi próbálkozásaimban. A jelen írás megfogalmazásakor maga a tény rögzítendő csupán: házasságom felbomlott, méghozzá szuperszonikus gyorsasággal, s mire a lyoni út kézzelfogható közelségbe került, már nemcsak (egyházilag) frissen házasodott, hanem (polgárilag) frissen elvált ember is voltam.
