HTML

A negyvenéves férfi

szövegek, versek, én magam

Friss topikok

  • Kollarik: @Foxglove: Köszönöm szépen :) (2015.04.01. 19:43) vers
  • Kollarik: @Foxglove: ;) (2015.02.03. 06:44) Felolvasás
  • Foxglove: Kár, mert lehet, hogy Álomkórásszal közben izgalmas dolgok történnek a Franzstadtban. :( (2015.01.23. 19:31) pár beszéd
  • Kollarik: @Foxglove: Boldog új évet neked is, Foxi! :) (2014.12.31. 23:11) BÚÉK
  • Foxglove: Javíthatatlan vagyok, nem? Akkor viszont: boldog karácsonyt! :) (2014.12.21. 20:24) karácsony

Címkék

Lyon

2014.08.13. 11:01 Kollarik

A tizenharmadikon laktam, ég és föld között. A legfelső emeleten, olyan magasságban, ami tériszonyos barátaimat megrémítette, és még én sem éltem ennyire közel a felhőkhöz (pontosabban ennyire távol tőlük, mert minél feljebb megy az ember, annál kézzelfoghatóbb a távolság). A lakáshoz körerkély tartozott, amelyről egyik irányba, Észak felé, a Saône folyásával ellenkezőleg a lyoni dombságra, Keletre pedig a folyó túlpartján emelkedő városrészre, a Croix-Rousse-ra, illetve Dél felé sandítva a római kori emlékeket őrző Fourvière dombjára, és az ott magasodó giccstemplom, a Notre-Dame de Fourvière tornyaira lehetett látni. Valahol a távolban pedig ott rejtőzött a lyoni belváros, kézzel fogható s mégis megfoghatatlan közelségben.

            A lakás olcsó kis panelfészek volt, de számomra lakályos, s pont elég ahhoz, hogy időnkénti vendégeimet, a családtagokat, barátaimat gond nélkül el tudjam szállásolni. S nekem sajátos menedék, remetelak, égbe vájt barlang, ahol elrejtőzhettem. Mert rejtőzködni akartam. Eleve nem vagyok túlságosan társasági ember, életformám inkább visszahúzódó jellegű. De Lyonban különösen Robinson Crusoe-i szigetlétet alakítottam ki magamnak, mintha csak élethelyzetem folyományaként hadállásokat akartam volna emelni a magányból. Sokan féltettek akkor engem, s nemcsak másfél ezer kilométerre élő családom, de kevés lyoni barátom is, különös tekintettel magyar származású barátnőmre, akit a szülei az 56-os forradalom után hoztak magukkal Franciaországba, s akiben néhány évvel érkezésem előtt lobbant föl a vágy, hogy gyökereivel, s főként anyanyelvével, melynek birtoklását anyja, aki hadban állt saját múltjával megtagadta tőle, megismerkedjen. Ő az első ősszel, miután az egyetemi órákon, ahol magyarra tanítottam szinte azonnal összebarátkoztunk, meg volt győződve róla, hogy nem lát majd viszont a téli szünet után. Ezt később mesélte el, és nem tudta pontosan elmagyarázni, mi keltette benne ezt a benyomást, de lyoni létezésem egész jellege így hatott rá. Olyan voltam, mint aki egyfajta átmeneti állapotban él a saját életében, és menekültstátuszt próbál kiharcolni benne.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kollarik.blog.hu/api/trackback/id/tr46600125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása