A negyvenéves férfi

Szonett az álomról Kéne, hogy menjen visszafogottan. Kéne, hogy menjen csak úgy lazán. Nem jó a fatörzs, amelyben görcs van. Nem jó az álmot fogni szaván.   Maradjon annak, ami: egy álom. Jöjjön el végre az ébredés. A reggel józan fejjel találjon. Ami volt éjjel, az…

Szonett az erőt gyűjtő karról Még nem tudom, ki vagy nekem. Csak tudom, hogy vagy. És ez jó. Szobámban még ott a holló. De már moccan, szárnya rebben.   Még nem tudom, hogy mi vár ránk. De remélem, vár. Akarom. Még nem nyújtom ki a karom. Még pihentetem. No de…

„These foolish things” Jó reggelt, búbánat, mondhatnám e versben, de nem volna igaz, így mégsem mondhatom. Csak annyi, hogy reggel van, megint egy reggel, és csupán egy reggel, nem több, ezt jól tudom.   A szobában ülök, Lee Konitz szól éppen, nyolcvanhét éves lett, egy…

Csillag Kezdhetném úgy: az égen van egy csillag. Nem lenne hazugság, nem bizony. Van számos csillag ott fent, ők a holtak, halottaim néznek rám, tudom.   De te itt vagy. A neved az, hogy csillag. Itt a földön jársz-kelsz, csillagom. Mint hosszú éjjel után reggel…

Szonett a gondolatról Ahogy átjött a busz az Erzsébet-hídon, arra gondoltam, vajon mit csinálsz. Nyilván órán ülsz, talán szundikálsz, a tanár beszél, s a buzgóság meg elnyom.   Nem igaz. Ugyan dehogy gondoltam erre. Hát mernék én? Kinek lenne ehhez mersze? Hogy te?…