Marha! ;)
(Már bocs, de ha kigondoltam, leírom...)

Végtére is nem minden csillag űrszonda, vagy űrszemét.

(Az ütközésből adódó csillagok is kihunynak szépen, lassan. Viszont tetszik az optimista felütés!)

@Enchantée: :) Kösz az őszinteséget.

@Kollarik: Remélem nem bántottalak meg, nem állt szándékomban!

@Kollarik: Nem fura, hogy a Nyájas Olvasó minden sorra azon nyomban reagál? Talán ez még hatással is lehet a mű folytatására vagy az alkotás folyamatára? (Vagy nekem vannak nagyon ósdi elképzeléseim magányosan irkáló költőkről, akik végül kötetbe gyűjtik hosszú évek termését, és az így, összeérlelve kerül a nyilvánosság elé...)

@Enchantée: Ne viccelj, tök jól esett. :)

@Thyme: De, fura. Nem volt még ilyen tapasztalatom. Nem tudom megmondani, mi van most hatással rám, de az biztos, hogy a nyilvánosság inspirálóan hat. Viszont mivel nem regényt írok (nem véletlen, hogy a regényemet nem osztom meg ilyen módon a nyilvánossággal - bár van író manapság, aki direkt így tett) a "mű folytatásáról" nincs szó. Az "alkotás folyamatát" pedig sok minden - ki tudja, talán a kommentek is - befolyásolhatja, de tudatosan nem törekszem rá.

@Thyme: Erre nem is gondoltam. Remélem nem vagyok hátráltató tényező... (Vajon ha visszamenőlegesen is reagálnék a régebbi posztokra, az milyen hatással lenne a továbbiakra?)
@Kollarik: Teljesen véletlenül tévedtem ide, de tényleg nem szeretnék zavarni, úgyhogy szólj, ha maradjak csendben! (Azt nem ígérem, hogy nem olvasnálak továbbra is, mert a kíváncsiság hajt, de a közléskényszeremet vissza tudom tartani, és read only-ban folytatni.)

@Enchantée: Senki se tartsa vissza a közléskényszerét! Egyrészt egészségtelen, spontán közlésömlés lehet belőle, másrészt bár azt nem ígérhetem, hogy a kommentek hatására fogok bármit is írni, de nagyon érdekes helyzet számomra, hogy reagálnak a szövegeimre. Úgyhogy csak bátran! :)

@Enchantée: Végül is ha ez blog, kommentnek való hellyel a végén, akkor nem meglepő, ha mi, olvasók reagálunk. Inkább attól fura, hogy maga az írás, más blogokkal ellentétben, nem valami aktuális dolgról szól, hanem irodalmi mű, ha nem is regény, de van benne összefüggő történet (a negyvenévesről), amit részletekben olvashatunk.
@Kollarik: Én is véletlenül kezdtem el olvasni, és eleinte nem is volt biztos, hogy olvassa-e más is, mert nem szólt hozzá senki. Végül valaki megtörte a jeget, és kialakult ez a virtuális író-olvasó találkozó. Ha ez az írónak inspiráció, nekünk, olvasóknak meg izgalmas egy kicsit belelátni az alkotás folyamatába, akkor nincs vele semmi baj. Nyilván nem szavazással döntjük el ezentúl sem, hogy a történet hogyan folytatódjon, vagy hogy a következő szöveg milyen jellegű legyen. :)

@Kollarik: Köszönöm! :) Nem is várom el, hogy bármiben befolyásoljon a reakcióm...
@Thyme: Azért meg lehet oldani, hogy ne is lehessen kommentelni, sok helyütt így van. Persze lehet ilyenkor is cselezni, és privát levelet küldeni a szerzőnek, ha ingerencia van rá! ;)
Viszont tapasztalatom szerint igen érzékeny receptorokkal rendelkeznek az írók, van, aki nehezen viseli, ha véleményezik, ha egyáltalán az alkotó folyamat közben hozzászólnak, író-olvasó "találkozó"-tól is sokan elhatárolódnak. Beleszólni a történetekbe nem is szeretnék, akkor pont az az izgalom veszne el, ami meglepetésként ér nap, mint nap, olvasva az újabb történet(ek)et. :)

@Enchantée: Egyetértünk! Kivéve abban, hogy történetEK helyett én itt EGYETLEN történetet látok, több oldalról megvilágítva, a hozzá kapcsolódó szellemi utazással együtt, részben a múltba, részben a lélek legmélyebb bugyraiba.

Hogy beleszólni az alakulásába? Isten őrizz! :)

@Thyme: Van olyan kísérlet manapság, hogy afféle irodalmi valóság-show mintájára az olvasók alakítsák a történetet. De ezeket a történeteket (vagy történetet - ahogy tetszik)még csak nem is teljesen én alakítom. A "regény, ami írja magát" mintájára: a blog, ami írja magát.

Blog = web log (online journal), azaz napló. A bejegyzésekből körvonalazódik egy történet, amire a főszereplő -az író alteregója- rezonál, reflektál, asszociál. A történet talán nem is áll még készen a "mindentudó író" fejében, hanem - legalábbis "földi mása"- még alakulóban van? Ezért blog és nem regény?

@Thyme: Lehet, hogy maga az író "élete" úgymond egyetlen összefüggő történet, de nekem minden egyes jelenet ebből különálló történet(ként is megállja a helyét). :)

@Enchantée: Pont ez benne a trükk, ettől irodalom! :)

@Thyme: Blognak azért blog, mert számomra ez egy eddig kipróbálatlan módja a nyilvánosságnak. Egész pontosan az írásaim nyilvánosságának. Más kérdés, hogy az eredeti késztetés nyilván kiolvasható a szövegekből. Viszont arra mindenképpen jó ez a blog, hogy végre naponta írok, amit korábban nem tettem, pedig egy prózaírónál elengedhetetlen.