Róladálom
Álmomban téged láttalak,
és tudtam, nem engedlek el.
Fogtam erősen a kezed,
mint aki fuldoklót ölel.
Aztán reggel felébredtem.
Nem volt több álom, semmi volt.
Egy új nap volt, újabb reggel.
S egy hang belőlem ekképp szólt:
„Nincs mit tenni. Engedned kell.
Lehúz csupán a víz alá.
Aki elment, soká van még,
de átalakul álommá.”