A negyvenéves férfi naplója
Márai azt írja 1959-ben, New Yorkban a naplójába (A teljes Napló 1959-60), hogy tervez egy regényt, Spleen de New York címmel. A regény nem készült el. Sajnos - mondja magában az ember ösztönösen. De van ebben valami Borges The unending gift című verséből, amelyben a festő egy képet ígér, de mielőtt a kép elkészülne, meghal. Viszont, ha a kép elkészült volna, egy lenne a sok jó festmény közül a falon, így viszont van benne valami határtalan és múlhatatlan, bármi beleképzelhető. Így van ez a Spleen de New Yorkkal is. Egy Márai-regény, amit az olvasó immár szabadon elképzelhet magának.
Vörösmarty azt írta: "A nagyvilágon e kívül nincsen számodra hely." Márai azt írja: "A nagyvilágon kívül nincsen számodra hely." A maga kontextusában mindkettő jogos, csak a kontextus rengeteget változott.
"Csak azt nem tudom, ki vagyok." (Villon)
"Én - az valaki más." (Rimbaud)
"Vagyok, aki vagyok (hiszen valaki, nemde, biztosan)" (Petri)
"Ööö, hát izé, hogy is mondjam..." (Én)
