Az olvasóknak sose kellett érteniük az irodalmat, csak papíralapú könyvek esetében nem derült ki, hogy értik vagy sem, megvették a könyvet, elolvasták, és gondoltak, amit gondoltak. A blog olvasói közül néhányan azonban megírják, mi jut eszükbe az egyes szövegekről: benfenteskedő, okoskodó, szépelgő, vagy éppen butuska gondolatok, amelyeket -magamból kiindulva- nem biztos, hogy nagyon fontosnak tartanak, de mivel a komment megírása semmi erőfeszítést nem igényel, beírják. Az már csak a bónusz, ha ezek után az író így vagy úgy, reagál erre, hát még ha úgy érzik, a történet olyan fordulatot vesz, amit ők sugalltak, azaz befolyásuk van az alakulására. Kérdés, hogy a kommentek, az olvasók megnyilatkozásai komnstruktív részei a műfajnak vagy az író esetlegesnek tekinti őket (abból kiindulva, hogy nyilván többen és többször olvasnak, mint ahány beírás születik), és hatásukra semmin sem változtat, a történet vagy a közölnivaló, ami különféle szövegekbő áll össze, készen áll a fejében, mint tartalmában, mind technikai megvalósulásában. Kérdés, hogy blog-e a blog, ha senki sem kommentel?

@Thyme: Nem ártana, ha minél több olvasó értené az irodalmat. "A rossz könyvek tanították meg hazudni a nőket." (Szindbád hazamegy) Ha minél több olvasó értené az irodalmat, annál többen tudnák, mi a jó könyv (s talán kevesebben hazudnának - nem csak nők). Személy szerint örülök, ha valaki kommentál, de ez nem befolyásolja a szövegeimet (különösen, ha már elkészült szöveg posztolásáról van szó). A blog nekem publikációs forma, de egyben "író-olvasó találkozó is", épp a kommentek miatt. Soha nem voltam annyira közel az olvasóimhoz, mint ebben a blogban, illetve másféle közelség ez, olyan, amit nem (vagy másként) befolyásol a személyes kapcsolat.