Életcél
"Kiolvasni az összes Krúdyt, s ha ez sikerült, mielőtt végleg értem jönne a Vörös Postakocsi, hát kezdeni újra elölről.", mondta Korompay, miközben a Krúdy-föccsöt, vagyis a 9 dl bort 1 dl szódával iszogatta. "De nem azért kezdeni újra, mert az elsőt már elfeledtem, hanem mert egy Krúdy-írást újra lehet kezdeni azonmód az utolsó bötű elolvasása után. Mert az ember Krúdyt, vegyétek ezt tudomásul,", szónokolt Korompay, sokatmondó pillantást vetve hallgatóságára, egy hőscincérre, amely végigmászott a kocsmaasztalon, "soha nem a cselekményért olvas - különösképpen azért, mert Krúdy írásainak nincs cselekményük. Aki cselekményre vágyik, menjen az operettszínházba. Krúdyt azért olvas az ember, mert minden mondata egy világ. De azt is mondhatnám: minden mondata maga a világ - csak hát a világot kevesen látják krúdyul." "Jó dolog az embernek látni, hogy van célja az életének.", tette hozzá Korompay némi töprengés után, "S hogy miért kaland? Mert az élet maga kaland, s Krúdy maga az élet. Nincs nagyobb kaland az életben, mint Krúdy olvasása. Ez ez egyetlen kaland - minden más céltalan téblábolás az élet kulisszái mögött.", fejezte be Korompay és rendelt egy adag pájslit, bő lében, hogy kanállal lehessen fogyasztani, körömnyi szeletekre vágva, hogy jól átfőljön, s egy fél citrom levével megbolondítva, ahogy dukál.
