A negyvenéves férfi naplója
Itt kezdődött. Keresztapámnál hallottam ezt a lemezt, aztán kölcsönkértem, és hallgattam, hallgattam. Valamiért az a kép rögzült bennem, hogy megyek haza a Radnótiból, állok a villamosmegállóban, és arra gondolok, hogy vár otthon ez a lemez. Innen datálódik minden. Olyan ez, mint az első csók. Vagy az első szeretkezés. Na nem, annál jobb. (A másodiknál már nem.) Afro Blue. Coltrane. Valami megvan.
