A negyvenéves férfi naplója
"A hattyú már ötödik napja eltűnt az öbölből. Elrepült vagy elpusztult... A táj szegényebb. Egy nemes élőlény eltűnt, több száz károgó demokrata maradt a jégen... A vadhattyú, az arisztokrata, rövid időre megjelent, élte a maga titokzatos életét, a jégben és a télben, aztán nyom nélkül eltűnt, ahogy illik. Talán visszament Hattyúországba, ahol most mesél az emigráció idejéről." (Márai - Napló 1962) Az ember mindig tanul. Hiába írtam meg a Canudos-könyvemet, nem értettem meg igazán az Ítélet Canudosban legmélyebb értelmét. Miért a "Szarok az egyenlőségre!"-mondat a regény kulcsmondata. A hattyú, az arisztokrata és a károgó demokraták (az öböl többi vadmadara). Az arisztokrata, akinek rangja van. Nem születési kiváltsága, hanem emberi rangja, amellyel együtt tudatában van, hogy: "noblesse oblige". A károgó demokraták a nagy egyenlőségesdiben (amelyben mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek a többinél) pont az emberi rangjukat veszítik el. Aki nem tudja, hogy az emberi rang (vagyis a valódi "noblesse") kötelez, tehát egyszerre rang és kötelesség, nem lehet több "károgó demokratánál".
***
"Ady, a "harcos" költő, leírta a leginkább feminin sort, amit hím költő valaha is leírt: "Szeretném, ha szeretnének/ És lennék valakié..." Férfi ezt nem érti. Férfi soha nem "szereti, ha szeretik" - ez nyűg és kényelmetlen. És soha nem akar "valakié lenni" - ő akarja, hogy valaki az övé legyen. De minden költő feminin." (Márai - Napló 1961) Üzenet Adynak, odaát: "Bandi, ezt jól megkaptuk. Kezdjük talán újra. Valahogy így: "Szeretném, ha szerethetnék / És lenne valakim, lenne valakim..."
