A negyvenéves férfi

Karácsony volt, és a negyvenéves férfi arra gondolt, hogy karácsony van. Arra gondolt, hogy arra gondol, hogy karácsony van, hiszen karácsony van, és olyankor az ember arra gondol, hogy karácsony van. Talán attól van karácsony, hogy az ember arra gondol. Attól lett, egyszer régen,…

7. A kisvárosba vasárnap este érkeztek meg. Ködös, borongós idő volt, nem illő egy toszkán kisvároshoz, de annál inkább a festő hangulatához. A festő szerette a ködöt, szerette a szűrt fényeket, szerette novembert, szerette a halottak napját. Amióta az apja meghalt,…

6.   A festő egy képet ígért nekik. Nekik, a barátainak, a férfinak és a nőnek. Akkor ígérte, amikor egyszer együtt voltak, egy vacsorán, náluk, a házaspárnál, a sok vacsora egyikén, már túl az étkezésen, amit szokásukhoz híven a férfi készített, túl az ételen,…

5.   A festő nézte a fényképet, látta az esernyőt, a homokot, a tengert és az emberpárt, a barátait, de nem őket látta, hanem azt az estét, amikor felment a barátja lakására, ahonnét aznap délben költözött el a nő, a barátja…