2.
A némbert Jolandának hívták, és néhány napot töltött csak a tömlöcben. Martin, a bíró nem foglalkozott sokat az ügyével: halálra ítélte, hiszen gyilkolt, nem volt kétség. Megölte a férjét, Lucast, a halászt, ott találták a földön ájultan mellette, a vérbefagyott férfi mellett, akinek a szívéből kiállt a halpucoló kés, ott találta mellette Lucas segédje, a fiatal Bastian, amikor reggel hiába kopogtatott az ajtajukon, nem nyitotta ki senki, ami érthetetlen volt számára, hiszen már rég indulniuk kellett volna a folyóra, a hajnali fogást már így is elszalasztották, s ilyen akkor sem fordult elő, ha Lucas nagyon felöntött előző este a garatra, Bastian tehát vette a bátorságot, benyitott az ajtón, amit nyitva talált, mintha éjszakára elfelejtették volna bezárni, ami szintén különös volt, Bastian bemerészkedett, félénken, majd egyre hangosabban szólongatta a háziakat, de senki sem felelt, s ahogy beljebb ment, ott találta a szoba közepén Lucast a késsel a mellében, s mellette az ájult Jolandát vértől mocskosan, bizonnyal Lucas vérétől mocskosan, bár Bastiannak először az jutott eszébe, hogy meggyilkolták és kirabolták őket, el sem tudta képzelni, hogy Jolanda, aki iránt titkon vágyat érzett, képes lett volna megölni az urát.
Képes volt. Ezt már később a poroszlók kapitánya állapította meg, a poroszlóké, akiket Bastian értesített, s akik megérkeztek és minden tisztáztak. Addigra Jolanda is magához tért, de úgy tett, mint aki nem emlékszik semmire. Talán nem is emlékezett, vagy csak ügyesen hazudott, de ez nem gátolta meg Christiant, a kapitányt, a tisztánlátásban. Számára a napnál világosabb volt, hogy Jolanda a tettes. Már csak az lett volna a kérdés, miért tette, de ez igazából nem volt kérdés. Legalábbis a bírót, a nagy hasú Martint nem különösebben érdekelte. Jolanda jövevény volt, Lucas úgy vette magához, jót tett vele, asszonyt csinált belőle, egy földönfutó lotyóból, jól tartotta, nem dolgoztatta halálra, még azt is megbocsátotta neki, hogy nem szült számára utódokat. Mi kellhet más egy némbernek? Nem, Martin, aki gyermekkora óta ismerte Lucast, ismerte, s ha nem is voltak barátok, de sokszor ittak együtt, a bordélyban, amit Bart, a hóhér felügyelt, is többször megfordultak közösen, Martin nem nagyon kereste a magyarázatot. Mit kell magyarázatot keresni, amikor egy némber meggyilkolja a férjét, a város megbecsült halászát? Nem kell. Halálra kell ítélni. S Martin úgy is tett. Jolanda pedig bekerült Bart, a hóhér tömlöcébe arra a pár napra, ami számára – ahogy mindenki hitte – az életből hátra volt.
