11.
Milyen a hóhér feleségének élete? Mint bármely más feleségé, Peteré, a péké, aki arra várt, hogy a férje kisüsse a kenyereket, de előtte a dagasztásban maga is segített neki, Fransé, a kovácsé, aki arra várt, hogy az ura élesre kalapálja a kardokat, pallosokat, hogy aztán éhesen térjen haza, s addigra neki, az asszonynak vacsorát kelljen tálalnia, Jané, az ácsé, aki a tetőkről várta haza az urát s mindig félt, nehogy egyszer leessen onnét, Martiné, a bíróé, aki a férje ítéleteire várt s meg volt győződve róla, hogy a pókhasú ura mindig igaz ítéletet hoz, tehát Jolandát, a némbert is méltán ítélte halálra – ilyen volt a feleségek élete a városkában, csak Lucasnak, a halásznak nem jutott ilyen feleség, mert az ő felesége megölte őt. Ez azonban ritka volt, viszonylag kevés feleség ölte meg az urát. Jolanda, a némber azonban megtette, s így méltán lett a halál fia, vagyis lánya, s a halál lányából hóhérfeleség. Hóhérfeleség, aki ugyanúgy várta haza az urát, mint a többi feleség, csak az övé nem a pékségből vagy a kovácsműhelyből vagy a tetőkről tért haza, hanem egy kivégzésről, ahol elvette valakinek az életét. De miután megtette, ugyanúgy a jól végzett munka fáradtságával tért haza, vagy némileg elégedetlenül, mint ahogy elégedetlen volt Peter, ha nem volt jó a sütés, vagy Frans, ha aznap több ütéssel kellett ugyanazt a kardot kikalapálnia, mert nem volt elég biztos a keze, vagy Jan, ha szúrágta gerendával találkozott aznap a tetőzeten, amit ki kellett cserélnie – ugyanígy volt elégedetlen Bart, a hóhér is, ha éppen nem sikerült jól a hurok az áldozata nyakán, nem tört el a nyakcsigolya, amikor kirúgta a sámlit, s a halálraítélt még ott rúgkapált egy ideig, mert ritkán, de megesett ilyen is. S akkor zsörtölődve tért haza, s asszonyának ki kellett engesztelnie őt, de legalábbis óvatosnak lenni, nehogy verést kapjon. Ezt azonban ismerte Jolanda, hiszen így volt Lucasszal, a halásszal is, ha épp nem volt jó a fogás.
Azt is tudta előre és gyorsan meg is szokta Jolanda, hogy gyakran segítenie kell majd Bartnak az utcák tisztántartásában, főleg a csatornákéban, ha nagy vihar volt, sok sarat, gallyat, levelet sodort beléjük a szél és az eső, segítenie kell a kóbor kutyák összefogdosásában is, ha esetleg egyszerre több is, ne adj isten egy egész falka keveredik valahogy a városba, ami szintén előfordult, ha nem is minden héten, vagy akár a gazdátlan holttestek elföldelésében is segíthet Bartnak, hiszen ketten mégiscsak gyorsabban ássák meg a gödröt. Azt is sejtette, hogy egyetlen dologban nem segíthet majd Bartnak, a hóhérnak, a kivégzések dolgában, mert az tényleg az ő egyedüli joga és kötelessége. Tudta előre és nem is okozott különösebb gondot Jolandának annak elviselése, hogy ő is a társadalom kirekesztettjévé válik majd, mint Bart, csak őt a társadalom női tagjai rekesztik ki maguk közül, mindazok az asszonyok és lányok, akikkel ha nem is volt nagyon közeli viszonyban, mert Jolandának, aki máshonnét került a városba s akit úgy szedett fel az út széléről Lucas, valahogy soha nem lettek igazán barátnői, de mégis volt olyan, akivel eltrécselt a múltban, mondjuk a piacon, vagy a házuk udvarának söprögetése közben, ha éppen arra ment valamelyikük, ment az erdőre gombáért vagy tűzifáért, olyankor azért mindig váltott vele néhány szót – no de ennek vége lett, egyrészt azért, mert megölte az urát, Lucast, a halászt, de még inkább azért, mert felesége lett Bartnak, a hóhérnak. Az elsőt még csak-csak, az utóbbit azonban semmi pénzért nem bocsátotta volna meg a város női társadalma. Ezt is tudta előre Jolanda, s meg is szokta viszonylag gyorsan. Mindent meg tudott szokni Jolanda, csak egy valamit nem. Azt nem tudta megszokni, hogy Bart, a hóhér szerelmes belé.
