alkonyi fények tompa didergés
andalit álom tűn tova nap
tört topa tárgyak tétova dallam
néma csicsergés csend szava csak
láng loha lomja léha tekintet
surran a vándor őrzi a kincs
egykori asszony vágya diderget
dús csuda hajban árvul a tincs
egyszeri szép szó várd ki a végét
nem fedi fátyol nem hiszi már
ámde a volt nő hajdani férje
érzi a véget dúl a tatár
vedd ami illet hidd el az álmot
azt ami kórász és a tied
mert ha a póráz gyáva valóság
megkötöz akkor az éjbe vihet