Lecsót eszem és rád gondolok,
köröttem ezer kabóca zenél.
Különös idill. No de hát ennél
lehetne még furcsább a dolog,
hogyha mondjuk veled lennék, és
közben egy tál lecsóra gondolnék,
és nem hallgatnám a tücsökzenét,
mert elnyomná azt a szívverés,
amit a lecsó gondolata,
az áhított étel illata
ébresztene gyomromban, szívemben.
Vagyis hát, Szívem, gondolj arra,
hogy nincsen abban semmi furcsa,
ha szeretlek, és a lecsót is, nem?
