A vonat este hétkor érkezett meg
az állomásra. Fékezett, megállt.
Fogta a csomagjait és leszállt.
Szétnézett, majd nekiindult a hegynek.
Át az úton, majd el a kocsma mellett,
a kápolnánál aztán jobbra tért,
majd tovább, míg a szőlőhegyhez ért,
ahol az ösvény emelkedni kezdett.
Lent a tó terült el, mint egy megkísértés,
mint egy vágy, mely pusztán önmagába zár.
Fent az erdő, és a ház, mint régi vár,
lakatlan, ám ezer emlékkel tele,
ott az erdő alján, mint egy néma kérdés,
melyre nem felelt még soha senki se.
