Csak lóg a szemben semmi nincs a semmi van egy élet
a születés a gyermekkor és az hogy ez mivé lett
a hang mely folyton benne szólt és lökte lökte menni
a hang mely immár elcsitult csak csend van és a semmi
csak lóg nem érez semmit már sem szeget két kezében
sem mást immár a fájdalom elszökött észrevétlen
csak teste van csak teste ott az irdatlan kereszten
mely tartja mint egy dúlt anya a fiam nem eresztem
de más a más az bármi is a tudat vagy a lélek
a más az már ki tudja hol megsemmisült vagy elszállt
a van és nincs már egyazon a halál és az élet
az élet mely a testtől már szinte egészen elvált
csupán a száj ami mozog a végtelen nagy csendben
és annyit mormol hangtalan mondd mért hagytál el engem.
