95.
Aznap éjjel Álomkórász azt álmodta, hogy a feleségével sétál. Úgy volt, mintha a kávéházból indultak volna el, s hogy, hogy nem, egyszerre azelőtt a ház előtt találták magukat, amelyben Álomkórász lakása, vagyis egykori közös lakásuk volt. A felesége először nem akart fölmenni, de aztán már ott voltak, a nappaliban, a saját részükben, amely sokkal inkább emlékeztetett a nagyszülők lakrészére, de nem volt benne se nagypapa a díványon, se nagymama az ágy szélén, járókerettel, nem volt ott más, csak ők ketten. És szerették egymást. Álomkórász tudta, hogy szereti ezt a nőt, a feleségét, aki nem a felesége, és aki viszontszereti őt, de rossz a lelkiismerete, mert férje van. Van egy férje, akinek éppen dolga van valahol, de majd jön haza, mert ez az ő lakása. Azt magyarázta Álomkórász felesége, hogy szereti Álomkórászt, de előbb meg kell mondania a férjének, hogy elhagyja. Ezt már az ágyon mondta, ahol Álomkórásszal ölelkeztek, erősen, mohón ölelték egymást, vagyis Álomkórász a feleségét, aki pedig azt mondogatta, hogy megmondja neki, meg kell mondania, amint hazajön. Ezt álmodta Álomkórász aznap éjjel.
