HARMADIK ÚT
1.
Kollarik ott állt a vásárhelyi állomáson, melyet már ismert előző napról, amikor vonata befutott oda. Ott állt, de valójában mégsem egészen ott állt, hanem egy másik állomáson, amely kevésbé volt korszerű, legalábbis a megváltozott kor kívánalmaihoz mérten, nem volt benne például Relay, több tucatnyi, a szivárvány minden színében virító magazinnal, csak egyszerű újságos bódé, ahol jó ha valami szürkésfehér napilapot megkapott az ember, és egyébként is küllem és szolgáltató szektor szempontjából az a másik állomás elbújhatott volna e mögött (feltételezve, hogy egy vasútállomás tud bujkálni). És mégis, a két állomás között olyan nehezen letagadható összefüggések rejlettek, mint egy transzszexuális műtét alanyának operáció előtti és utáni énje között, bár a felületes szemlélő számára ezek az összefüggések csak a mellékhelyiségben tett látogatás után váltak nyilvánvalóvá, ahol az utolsó fülke ajtajának belső felét még mindig díszítette az öröklétnek szánt „pina fasz eggyüt basz abbol lessz a kiskopasz” axióma. Erről a másik állomásról indult annak idején a salamonhegyi csatlakozás.
Innen indult most is, de valami nem stimmelt. Kollarik tisztán emlékezett ugyanis, hogy a Salamonhegyet Vásárhellyel összekötő vonat kis, fekete, indulásnál asztmatikusan hörgő, menet közben a szétesés rémképével riogató, nyitott külső peronú, a vékony ajtóval elválasztott belső részben pedig alig néhány ülőhelyes, télidőben vaskályhával fűtött kávédaráló volt. Tisztán emlékezett, vagyis így emlékezett. Az utóbbi időben ugyanis nem utazott vonattal Salamonhegyre. Ha ment, vitték – miként gyermekkorában is, csak akkor kávédarálón, mostanság pedig autón. Autón, amelyet hol ez vezetett, hol meg az, de Kollarik mindegyik esetben a hátsó ülésen ült, mintha még mindig gyermek volna. S ez rendben is volt így, hiszen Salamonhegy a gyermekkor volt. Salamonhegy a gyermekkor volt, hiába járt oda Kollarik a közfelfogás szerinti gyermekkor vége után is még sokáig, mert a gyermekkor nem életkor kérdése. Évente járt oda, ám ez a rendszeresség egyszerre megszakadt. Kollarik azóta nem járt Salamomhegyen, hogy elvált az első feleségétől. A gyermekkor elmúlt. A gyermekkor elmúlt, és Kollarik nem ment többé Salamonhegyre.
