Negyedik út

7.

Álmos múzeumigazgató volt múzeum nélkül. Legalábbis Kollarik családja sosem látta a múzeumát, mert bár többször is elindultak a vidéki kisvárosba, ahová állandóan hívta őket, sosem érkeztek meg oda. Egyszer kisiklott a vonat, nem Kollarikéké, hanem az ellenkező irányból jövő, de emiatt leállították Kollarikék vonatát, majd több órányi várakozás után visszairányították a fővárosba. Máskor meg Álmos autója robbant le, miután hosszú-hosszú hetek szervezésével elérték, hogy sikerült időpontot találniuk, ezúttal, csodák-csodája, pontosan értük is jött, méghozzá egy csodajárgánnyal, ahogy mondta, amelyet valaki kölcsönzött neki, el is mesélte, hogy ki, de amikor a negyedik áttételnél tartottak a történetben, Kollarik elvesztette a fonalat. Elindultak aztán ezzel a csodajárgánnyal, amely húsz-harminc kilométernyi köhögés és harákolás után (ami talán kevéssé illett egy csodajárgányhoz, de Álmos esetében még ez is beleillett a képbe) egyszer csak megadta magát, és meghalt az országút szélén. Kollarikék pedig (mert ilyen szigorú ember tudott lenni Kollarik apja) otthagyták Álmost derékig a motorházban és félórányi szerelés után is váltig hangoztatva, hogy percek kérdése az egész, megkeresték a legközelebbi vasútállomást (szerencséjükre találtak is egyet néhány kilométer gyaloglás után) és hazatértek. Attól kezdve nem volt napirenden Álmos múzeumának megtekintése, és mintha Álmos is kevésbé forszírozta volna.

            Álmos múzeumigazgató volt múzeum nélkül, vagy legalábbis jól rejtegetett múzeummal, de ez nem volt lényeges. Ez a múzeumigazgatóság, ha igaz volt egyáltalán, véletlenszerű volt, esetleges, túlságosan polgári. Álmos, amint ül egy íróasztal mögött és diktál egy titkárnőnek. Vagy amint pénzügyeket beszél meg a gazdasági vezetővel. Vagy terep-bejár a megye különböző részein lehetséges ásatási lelőhelyek után kutatva. Bár ez utóbbit még elképzelhetőnek is tartotta az ember, mert a terepbejárás valóban erőssége volt Álmosnak, Kollarikot mindig lenyűgözte, hogy a belváros bármely részén ismert valamely jó kocsmát, és mindben hitele is volt (vagyis a pénzügyek intézése mégsem állt olyan távol tőle). Álmos valójában álruhaként viselte az egész múzeumigazgatóságot, mert az ember csak úgy lehet kifogástalan, ha megőriz valamely látszatot a világ szemében. Álmos azonban lényegét tekintve Álmos volt, se több, se kevesebb. És ő volt Kollarik tanúja Salamonhegyen, az egyházi esküvő alkalmával.

            Valahogy föl sem merülhetett más tanú. Ahogy a feleségéé csak a Férfi lehetett (egyrészt mert addigra már olyan szinten adoptálta kettejüket, hogy nem lehetett volna kihagyni a dologból, másrészt mert a házi sofőrjüknek számított, és Salamonhegyre mégiscsak praktikusabb volt kényelmes luxusautón menni, mint kávédarálón), úgy Kollariké csak Álmos. Elvégre Álmos a nagybátyja volt, erősebben, mintha vér szerint lett volna az. És Álmost a bácsi is szerette, sokszor járt Salamonhegyen csak úgy, látogatóban, akár Kollarikéktól függetlenül is. Ő lett Kollarik tanúja, és őrá bízta Kollarikot a bácsi az esküvő után, amikor Kollarikék már visszaindultak a fővárosba, de Álmos még egy estét a bácsinál töltött. Rábízta Kollarikot a bácsi, hogy attól fogva neki kell vigyáznia rá.

            Álmosnak kellett vigyáznia rá. Álmosnak kellett volna vigyáznia rá. Már nem is emlékezett Kollarik, honnan tudta ezt meg, hiszen se a bácsival, se Álmossal nem beszélt azóta. Vagy Álmossal mégis? Annyira összefolyt minden, ami akkoriban történt.

            Egybekeltek Salamonhegyen, majd visszatértek a fővárosba (a Férfi hazafuvarozta őket), és aztán már másnap vagy harmadnap indultak Kollarik első feleségének a szüleihez, akik egy másik országban éltek. Ez volt a nászútjuk. Az egyházi nászútjuk, ha van ilyen (persze: hálókocsin a mennyországba). Hiszen egy évvel korábban már jártak Bretagne-ban. Most viszont a szülőkhöz mentek. És a Férfi vitte őket. Elvégre ő volt az egyik tanújuk. Meg a sofőrjük. Meg az atyaúristen. Na de hol maradt Álmos? És hol volt Álmos, amikor visszatértek a nászútról (amikor a Férfi, mint egy gondos mindenes, hazaszállította őket)? És hol volt Álmos, amikor nem sokkal később a Férfi megjelent a hatalmas belvárosi lakásban és bejelentette, hogy feleségül veszi Kollarik akkor még (egyházilag úgy két hetes) feleségét? Hol volt akkor Álmos? Mért nem lépett elő az egyik ruhásszekrényből, és vágta orrba a Férfit, ahogy egy valódinál is valódibb nagybácsihoz illik? Ahogy egy egyházi tanúhoz illik, aki megígérte a pap bácsinak, hogy vigyáz az unokaöccsére. Mért nem tette? Hol volt akkor? És hol van most? Igaz is, hol lehet Álmos?