A negyvenéves férfi

A hiúság szonettje Szünetlen csak írnám a szonettet, ahogyan tanácsolta Petri, mert szüntelen incseleg az érzet: így nem fognak pokolra vetni.   Pedig pont a hiúság nem kéne, pont az, ami élőként sorvaszt, s amitől azt hiszem, ha majd vége lesz mindennek, akkor a…

A negyvenéves férfi naplója A magyar történelem végzetes romlása minden bizonnyal ott kezdődött, amikor Csontváry üzenetét semmibe véve Ferenc Józsefet nem tették ki a napra, amíg a festő oda nem ért. Úgy általában nem ártana az uralkodóknak, ha néha kitennék őket a napra,…

A negyvenéves férfi húsvétra készült. Nagycsütörtök volt, az utolsó vacsora és a gyász kezdetének napja, amikor a harangok Rómába mennek. S noha minden út, a negyvenéves férfié aznap este mégsem oda vezetett, hanem a konyhába, a saját lakása konyhájába, ahol báránycombot…

30.   Bart, a hóhér azokban a napokban nem létezett. Volt, de nem létezett. Tette a dolgát, amennyire csak tudta, a hajnali elalvás után pár órával zavaros fejjel ébredt, egész nap kótyagos volt, mintha nem önmaga lenne, tette a dolgát, takarított az utcákon, megpróbálta…

Rondó Lucasról, a halászról   Némber, aki tőrt ragadtál, s elvetted az életet tőlem, ellopva földi létezésem test helyett árnyruhát adtál, s válasszal adós maradtál: te miért élsz és én miért nem, Némber? Bolygó lélek vagyok csak már, és áhítanám…

29.   Lucas eltűnt, Bart ott maradt az ágyon, Jolanda mellett, aki aludt tovább, vagy úgy tett, mintha aludna, teste élettelen volt, akár egy kiszáradt fatörzs. Bart feküdt mellette, és nézte Lucas nemrég még zöld fénytől foszforeszkáló helyét az ágy lábánál. Nézte,…