A negyvenéves férfi

31. Ahogy a kis teret átszelte, le nem véve szemét az esernyős női alakról, az járt a fejében, vajon mit akarhat tőle. Ez járt a fejében egész nap, pontosabban egész délután, a rejtélyes telefonhívás óta, de most, ahogy a Károlyi-kertből kifordult a térre, felerősödött a…

van már kötetem blogom is vanfészbukprofilom e-könyv-reményeme könyv is halad szépen lassanfarigcsálok lomhán egy regényende néha mégis mégis mégisgyötrődve és talányba hanyatlónjaj arra ébredek hogy én isaz életemet szavakba fojtom

30.   - Mért jobb az, hogy én telefonáltam neked? - Mert más. Nem jobb, hanem más. Jobb lehet. - Hogy lehetne jobb? - Hát úgy, hogy te hívsz fel, te hívsz el randizni, mert én annyira tehetetlen vagyok, hogy nem merlek. - Értem. Tehetetlen vagy, és ez nekem bejön.…

29.   Nem, nem volt minden rossz, gondolta akkor reggel, a fürdőszobában, miután valamelyest elmúlt a sajgás a fejéből, állt a tükör előtt, nézte magát, és látta Bordeaux-t, látta a Garonne-t, látta a barátnéját, s látta a barátnéja férjét, a joviális, kövérkés…

28.   Aztán mégsem megy le. Vagyis megy, néhanapján, nem csak tanítani, megy ide is, oda is, ha nem is sokat, de megy, no de az a negyvenéves nő, a terebélyes kebleivel, csak nem akarja magához ölelni. Pedig van barátnője, barátnéja, ráadásul negyvenéves, de a keblei csak…