Pompeji szonett az érzésről
Ha elhamuzna engem egyszer
a feledés mint egykor Pompejit
és lenne testem mint egy romkert
halott város mit a nap perzsel
ha nem lennék más mint lelőhely
amit feltártak értő kezek
s így lényemből az emlékezet
csak egy múzeumnak nyerne el
esendő ezt-azt mellékeset
s ha így nézne majd egy kisgyerek
elmúlt valómban vitrin mögött
látná-e rajtam tekintete
míg kezét fogná anyja keze
az érzést amely hozzád kötött?
