Az a húsz év
És akkor azt mondod, hogy jó, de húsz év múlva.
És akkor azt mondom, hogy húsz év? csak egy percet,
na jó, mondjuk ötöt, öt percet adj, Uram,
mert nem volt öt perc, még egy sem, amikor
nagyiban elállt a lélegzet Mozart hallgatása közben,
s hiába telefonált anyám, nem mondhattam, hogy
egy perc és ott vagyok, mert már mínuszban volt
az idő, és akkor sem volt még egy perc, amikor
elment a feleségem, akkor csend volt meg döbbenet
meg a tudat, hogy van valakije, és aztán az üres
lakás, amely még soha nem volt zsúfolt annyira.
Így hát húsz év, jaj, mi az? Hidd el, semmiség.
Füst a szélben. No de az az egy perc vagy öt, amíg
még indulás előtt, mert már megint megy el a vonat,
amíg még akkor együtt lehetünk, és elmondhatnánk még
mindent, ami fontos, mert egy percben még épp elmondható,
de nem mondunk semmit, mert csak öleljük egymást,
hát azt a percet, azt add meg, Uram, és akkor húsz év,
hidd el, húsz év immár nyugton várható.
