Lyon
Hogy hol is kezdődik egy város? Persze, a városhatárnál. És ez nem pusztán olcsó játék a szavakkal. Lyon négy éven keresztül elkezdődött számomra, amikor az autóval, ami éppen odaszállított (érkeztem repülővel is, méghozzá jó néhányszor, de az másfajta érkezés volt, nem valódi, hiszen egyszerre csak úgy ukmukfukk ott volt az ember, mint a mesében) elhagytuk a város szélét jelző táblát, és attól függően, hogy honnét érkeztünk, előbb vagy utóbb a dombtetőn megpillantottam azt a néhány felhőkarcolót, amelyek közül az egyiknek a tizenharmadik emeletén a lakásom volt. Vagyis a város valójában a lakással kezdődött. Egy várossal való kapcsolat a benne eltöltött idő intenzitásával függ össze, nagyjából úgy, mint egy szerelmi viszony esetében. Vannak egy éjszakás városok, vannak futó kapcsolatot jelentő városok, vannak városok, amelyek hűtlenek lesznek az emberhez, elhagyják, s viszik magukkal házaikat, utcáikat, parkjaikat, akár személyes holmijait egy elköltöző kedves, hogy ne hagyjanak maguk után mást, mint lassan dermedő emlékeket. S aztán vannak egy életre szóló városok, amelyek akkor is azok, ha az ember elutazása után esetleg soha többé nem látja viszont őket. Ilyen nekem Lyon. S hogy miért ilyen? Megkísérlem megírni.
