Versek verse
A hangod lágyan békítő, akár a nyári zápor,
amely a forróságra jő, mint egy régen várt vándor.
A pillantásod boldogít, mint gyermeket a játék,
akár egy virág, úgy virít, s rá léthossziglan várnék.
Az érintésed oly finom, mint a tavaszi szellő,
ha hozzám érsz, már álmodom, s míg ébredésem eljő,
úgy ölel át a két karod, mint fürdőzőt a tenger,
s amíg a testem simítod, a szívem hevesen ver.
A mosolyod, akár a nap egy szeptemberi reggel,
amikor minden új színt kap, s megtelik értelemmel,
így telik meg az életem azzal, mit tőled kaptam,
és nem oly édes semmi sem, mint ajkadon az ajkam.
