A negyvenéves férfi

Téli dal Tél keze tornyot épít most itt-ott a ködbe bezárna engem mély éji csendbe örökre.   A fagy hatalma zúzmara karma ha mar ma dermeszti szívem hiába minden akarna   bármit, de nincsen emitt a nincsben e télben megfagy a vérem hiába…

Ha tudnád Ha tudnád azt, hogy mennyi minden az, mit tőled kaptam láthatatlan kincsként, a múltamtól már mindez elfalaz és boldogság lett újra már az ittlét.   Ha tudnád azt, hogy micsoda gyönyör a hangod hallani a telefonban, a némaság már végre nem gyötör, s mi…

Szonett a tavaszról                         Shelley és Tóth Árpád emlékének Oly nehéz, pedig oly könnyű is egyben. Akár egy teher, amit a szív cipel. A szív nagyon erős. Az, hogy mit visz el, mitől roskad össze, a kegyelemben   dől el, ami olyan, akár…

Szonett az igen-ről Azt mondtad, hogy nem, csak mert nem hiszed el, hogy lehet igen, nem mersz hinni benne. Pedig hidd el nekem azt, hogyha lenne erőd nem törődni a félelemmel,   hogyha mernél lenni igazán szabad, ha eldöntenéd a szív s ész vitáját, s a szíved előtt nyitnád…

Szonett a fényről És akkor azt írtad, hogy: nem. A semmibe írtad, a virtualitásba, a semmiből üzent nekem, és a semminek nincsen virága.   És akkor ez a semmi volt. Virágtalan és sötét, éjszakai semmi. Talán csak szívem zakatolt, indulni akartam, menni,…