A negyvenéves férfi

4. A remetemagdolnai öregek otthonának kis szobájában, amely olyan volt, mint egy zárda cellája, s ez illett is a nagymamához, a nagymama úgy létezett benne az utolsó években, amiket itt töltött, mint aki otthon van, végre hazatalált, mert persze otthon volt a hatalmas belvárosi…

Hetedik út 3. Egy júliusi este Kollarik feldúltan indult el a belvárosból, mert a nagymama meghalt az idősek otthonában. Fel volt dúlva, mert a nagymamának nem lett volna joga meghalni. Neki, Kollariknak, még dolga volt vele! Sürgős dolga, elintézetlen dolga, meg kellett volna…

Hetedik út 2. Előbb ismerte meg a hangot, mint értette meg, amit mond. Az anyja hangja volt. Az őshang, amely kezdettől fogva ott van az ember fülében, nem öregszik, nem változik, ahogy egy anya sem öregszik, sem változik, mindig ugyanaz az anya marad – és most mégis más volt ez…

HETEDIK ÚT   1. Kollarik a buszt is utolérte valahogy (stoppal), a daliás testnevelő kolléga is megértő volt, nem nyomatott vele büntető fekvőtámaszokat, különösen miután kiderült, miért is hagyta ott őket olyan váratlanul. Kollarik nem mesélt neki részleteket, de az…

Hatodik út 12. Tóni vérvörös szemmel nézett rá, teljesen értetlenül: „Húgi? Hát hol lenne?” „Úgy hallottam, hogy itthon van. „Itthon?! Ugyan már. Akkor rosszul hallottad, sógor. Mit keresne ő itt?” „Hát talán anyátokhoz jött.” „Anyánkhoz? Dehogy. Alig…