A negyvenéves férfi

Lyon ott kezdődött, hogy beléptem ebbe a lakásba, oda, ég és föld közé, a tizenharmadik emeleten, ahová lifttel lehetett feljutni, de nem végig, az utolsó emeletet a háztervezés különös szeszélye folytán lépcsőn kellett megtenni, mintha az építész elfelejtkezett volna a ház…

Szonett a vonatútról Vonatút, indulóban Örs felé. De közben egyfolytában csak veled. Orromban illatod, a tegnapé. A távolságot oldja közeled. Mindaz, mi volt időtlenség bennem. Az ujjaimban érzem testedet. És az emlék segít elviselnem, hogy nem lehetek mostantól veled. Úgy vagy…

A tizenharmadikon laktam, ég és föld között. A legfelső emeleten, olyan magasságban, ami tériszonyos barátaimat megrémítette, és még én sem éltem ennyire közel a felhőkhöz (pontosabban ennyire távol tőlük, mert minél feljebb megy az ember, annál kézzelfoghatóbb a…

épp egy élet azt a reggelt megírni édes amikor ott ébredtél nálam mikor úgy lett örök a véges miként lehet nyár februárban miképpen csak tőlünk függ kedves hogy mit kezdünk az életünkkel hogy lehet-e a lehetséges lesz-e majd még más közös reggel ültem ott kint a…

„Tizenhárom emeletes ház mindössze négy akadt a városban”, írtam a tizenharmadik emeleti szobámban ülve az Egy polgár vallomásai kezdőmondatát véve mintául, de elakadtam, miként minden addigi kísérletemben. Máraira is azért próbáltam támaszkodni, hogy megtaláljam a…