A negyvenéves férfi naplója

Az ember általában vágyik arra, hogy valaki úgy szeresse, hogy csak őt látja a világból. Holott ennek meglesz a böjtje. Csak ideig-óráig lehet valakit úgy szeretni, hogy csak ő látszik a világból. Eljön az idő, amikor a világ, vagy annak egy része, egy másik ember, megköveteli, hogy ő is látszódják. Eleinte csak látszódik, majd csak ő látszódik. Ideig-óráig, mert eljön az ő ideje is, amikor már más is látszódik majd rajta kívül, de ez nem vigasztalja azt az embert, aki korábban ilyen módon tűnt el valakinek a látómezejéből.  Nem jó az, ha kizárólagos tárgya valaki egy tekintetnek. A tekintet soha ne fókuszáljon pusztán egyetlen látványra, mert jó eséllyel hamarosan egy másikra fog. Az egészséges tekintet soha nem fókuszál kizárólagosan, mindig lát mást is a világból, ám tudja, hogy látásának mire kell elsősorban irányulnia.