HTML

A negyvenéves férfi

szövegek, versek, én magam

Friss topikok

  • Kollarik: @Foxglove: Köszönöm szépen :) (2015.04.01. 19:43) vers
  • Kollarik: @Foxglove: ;) (2015.02.03. 06:44) Felolvasás
  • Foxglove: Kár, mert lehet, hogy Álomkórásszal közben izgalmas dolgok történnek a Franzstadtban. :( (2015.01.23. 19:31) pár beszéd
  • Kollarik: @Foxglove: Boldog új évet neked is, Foxi! :) (2014.12.31. 23:11) BÚÉK
  • Foxglove: Javíthatatlan vagyok, nem? Akkor viszont: boldog karácsonyt! :) (2014.12.21. 20:24) karácsony

Címkék

A negyvenéves férfi

2012.04.14. 07:15 Kollarik

 „Talán mindenütt voltam.”, mondta a negyvenéves férfi,

„Bálban és temetésen. Erdőben és vízparton. Bűnben és erényben. Versben és regényben. Egyszer voltam egy folytatásos regényben, szerelmiben persze, miben másban, én a hősszerelmes, csak az a baj, hogy alendölon-típus, mindig meghal a történet végén. Na de ennek a végén nem haltam meg, viszont elhagyattam, mert elhagyatnak mindenek, s külön kerül, mindegy, mi kerül külön, én kerültem külön meg a szerelmem, vagy minek nevezzem. Pedig nagy közönség drukkolt nekünk, olyan volt az egész, mintha blogot szerkesztettem volna a szerelmi életemről, és a blogolvasók minden rész végén kommentben szavazhatták meg a folytatást. No, meg is szavazták. Volt ott minden. Családi barát, aki elcsábítja az asszonyt. Elcsábított asszony, aki otthagyja az urát. Otthagyott úr, aki bosszút esküszik. Bosszút esküszik, pisztolyt vásárol, fölkeresi a gaz csábítót, aki maga a Sátán és agyonlövi. Vagyis agyonlőné. Ha volna pisztolya. Ha vásárolt volna. Ha bosszút esküdött volna. Az a baj a kommentelőkkel, hogy túl realisták. Túlságosan kötődnek a valósághoz, nem tudnak túllépni rajta, azt akarják, ha őket megcsalták és elhagyták, hát a blogíró se járjon jobban. Így aztán olyan folytatásokat javasoltak, amiben csak bénázás volt, töketlenkedés, nyavalygás, dehogy volt benne pisztolyvásárlás meg leszámolás. Hepiend se volt, pedig azt gondolná az ember (= negyvenéves férfi = blogíró), hogy a nagyérdemű (= kommentelők) azt szereti. Hát egy túrót. Abban is földhözragadt. Legyen a vége tragikus. Nyilván, hogy lehessen rajta sírni. A blogíró meg le van szarva. Persze az, hogy tragikus is relatív. Elvégre a csábító és a csábított (meg a kommentelő) jól jártak, végül ez így demokratikus. Mindenesetre én föllázadtam. Ezt írok nektek folytatásos szerelmi regényt (mutattam nekik, hogy mit, de hiába, a kommentelők csak a kiírásaimat látják, fityiszt – hogy finom maradjak – meg nem tudok kiírni, nem vagyok hozzá eléggé digitális bennszülött. Így aztán hagytam is az egészet, kiléptem a folytatásos regényből.”, mondta a negyvenéves férfi.

            „Átmentem inkább egy versbe. Líraiba persze. S mondhatnak bármit az irodalmárok: magam voltam a lírai én. Egy az egyben, nincs mismásolás. Igazi alanyi líra. Mit nekem tárgyias. Hogy a szívfájdalmaimat Varsó bombázásával fejezzem ki? Egy túrót! Fájt a szívem, megírtam. Rímbe írtam, rímbe szedtem, hagyományőrző költő vagyok, no. Nekem a szonett, szonett, és a szonett a vers, nem pedig holmi cifra szolgák, szabadversek, mifenék. Én, ha bezárom magam a kifejezés ketrecébe, hát legyen ez a ketrec jól záródó, szonettforma. Vagy limerick. Vagy haiku. Vagy…, tök mindegy, záródjon, az a lényeg, ne kandikáljon ki a lírai én füle, farka, tört szíve. Hát én most bezártam magam egy szonettba. Elmondtam benne mindent lírai énről, szívfájdalomról, reményről. Vagy inkább reménytelenségről. Ez volt a bibi. Véget ért a szonett (petrarcai, ha tudni akarod, vagyis annak variánsa), aztán ott maradt a végén a reménytelenség. Azt diktálta a rímkényszer. Hát ez szép, gondoltam. Jól kitoltam magammal, gondoltam. (Nem így gondoltam, de finom vagyok.) Most mi legyen? Remény vagy reménytelenség? Szonettforma vagy szabadság? Meghasonlottam magammal, s mert a tört szívű lírai én szánnivalóan gyenge jószág, hozzátoldottam a szonettemhez még három sort. Így aztán toldott farkú szonett lett, viszont reményteljes. No de kérdés, lehet-e egy szonettet megtoldani, az így nyert remény nem szabályellenes-e? A poetica licentia felülírhatja-e a verstani szabályokat? S ha felülírja is, mennyiben módosítja forma és tartalom viszonyát, különös tekintettel a tartalom hitelére? Költői kérdés. A szánnivalóan gyenge, de annál líraibb én is elbátortalanodott, visszacsinálta a reménytelen, ámde biztos szonettformát, s aztán kilépett belőle. Így többé nem voltam sehol. Sem bálban, sem temetésen, sem erdőben, sem vízparton, sem bűnben, sem erényben, sem versben, sem regényben. Viszont elfáradtam, és már senkit és semmit nem akartam látni.”, fejezte be a negyvenéves férfi.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kollarik.blog.hu/api/trackback/id/tr374421864

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Thyme 2012.04.14. 10:29:57

Minthogy én is inkább olvasó vagyok, mintsem kommentelő (ahogy az író meg inkább író, nem pedig blogger), azt hiszem, legjobb lesz, ha viasszatérek hagyományos szerepemhez, csendben olvasok, és megelégszem az írásnak azzal az egy értelmezésével, amelyik számomra kézenfekvő.

Még annyit, így utoljára minden lében kanál kommentelőként, hogy én egyértelműen a hepiend híve vagyok, és ha lenne szavazás, akkor azt a befejezést támogatnám, amelyikben a negyvenéves, megacélozva szellemi erejét és latba vetve minden ékesszólását, visszahódítja a nőt, a gaz csábító leforrázva elkullog, ők meg boldogan élnek, amíg meg nem halnak. :)

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.04.14. 11:24:18

Én csak egy határtalanul naiv és romantikus lányregényeken felnőtt, immáron leginkább vén tyúk vagyok, de a happy end-et úgy értelmezem, hogy az minden szereplőnek a legjobb megoldást nyújtja, szóval én annak drukkolok. Mert minden egyes résztvevőnek mást jelenthet a boldogság... :)
@Thyme: Nem ígérhetem, hogy csendben tudok maradni, de legyen, próbáljuk meg, lássuk, ha újra csak csendben olvasunk, milyen irányt vesz a történet szála...

Kollarik 2012.04.14. 12:00:31

@Thyme: Megfontolom a javaslatot, kedves Thyme. :)

Kollarik 2012.04.14. 12:03:54

@Enchantée: Mást bizony, kedves Enchantée, ez itt a bibi. De hátha van tényleg olyan megoldás, amely ha nem is minden szereplőnek, de legalább a főbbeknek kielégítő lehet. Meglátjuk. És kösz a drukkolást. :)

Thyme 2012.04.14. 17:06:03

@Enchantée: Olyan megoldás biztos nincs, ami mindenkinek a legjobb, de mivel mi a negyvenéves pártján állunk, nekünk az a jó, ami neki jó, nem? :)

Thyme 2012.04.14. 17:11:29

@Kollarik: Izgatottan (és olvasóhoz illő csendben) várom a folytatást! :)

Kollarik 2012.04.27. 23:34:50

@Thyme: a hóhér felesége...

Thyme 2012.04.28. 08:21:00

@Kollarik: Olvasom csendben (és érteni vélem)...
süti beállítások módosítása