HTML

A negyvenéves férfi

szövegek, versek, én magam

Friss topikok

  • Kollarik: @Foxglove: Köszönöm szépen :) (2015.04.01. 19:43) vers
  • Kollarik: @Foxglove: ;) (2015.02.03. 06:44) Felolvasás
  • Foxglove: Kár, mert lehet, hogy Álomkórásszal közben izgalmas dolgok történnek a Franzstadtban. :( (2015.01.23. 19:31) pár beszéd
  • Kollarik: @Foxglove: Boldog új évet neked is, Foxi! :) (2014.12.31. 23:11) BÚÉK
  • Foxglove: Javíthatatlan vagyok, nem? Akkor viszont: boldog karácsonyt! :) (2014.12.21. 20:24) karácsony

Címkék

Élet

2012.05.01. 00:52 Kollarik

  

MAGÁNYOS NŐ

a legszebb verset magányos nőről lehet írni

nincsen benne semmi más csak ő

csendélet nővel és egy felfeslett élettel

egy élettel mely fölött elszállt az idő

egy élettel amely oly sok mindenről szólt

volt benne  csalás is meg megcsalatás

volt benne hit-remény-szerelem hit a reményben

remény a szerelemben s persze csalódás

ám ez oly banális nézzük tehát másképp

aki csalódik az csalódást okoz

aki nem csalódik nem él hát a magányos nő

csalt csalódott csalódott csalt s mint kit pandúr botoz

tűrte az életet mert nem volt neki másik

azt élte hát amit magának adott

 teremtő híján magát teremtette

sorsából a magány ekképp fakadott

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kollarik.blog.hu/api/trackback/id/tr494481552

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2012.05.01. 16:53:03

Maga által választott magányról, vagy a sors által kiosztottról beszélünk? Vagy a kettő tulajdonképpen ugyanaz? Mert tudat alatt ő válassza a saját magányát? Netán a kitörési lehetőségek hiánya is az ő hibája?
A csalódásról mindig az jut eszembe: vajon mi a jobb, nem is ismerni a szerelmet, és akkor nem is tudni, mit veszít vagy hagy ki az ember az életéből, vagy megismerni a nagy magaslatokat, vele együtt a legnagyobb mélységet is, a csalódás(ok)kal egyetemben, és szenvedni netán egy életen át, hiányolva a már ismert és megkedvelt érzést, és az/egy embert, aki mindezt újra éreztetni tudná, mert a magány fogságából kikerülni nem is olyan könnyű?
süti beállítások módosítása