Párizs (2)
Talán ott kezdődött, amikor hozzád
utaztam. Október vége volt, november
eleje. A Porte d’Orléans-nál egy ember
megbámult, miközben fújta az orrát.
Ősz volt, Párizs volt, te voltál. Mióta
vártam erre! Vettünk baguette-et a sarkon,
s a kollégiumi szobádban az ajtón
majd egy óráig bambultam egy foltra,
amíg vártam rád. Mivel te elmentél.
Dolgod volt. Valakinek volt valamije.
És számodra akkor a vonzás ereje,
másoké, erősebb volt az enyémnél.
Talán ott kezdődött, talán már korábban,
mikor újdonságból megszokottá váltam.
