54
A boldogság tartama nem mérhető, mert lényege szerint független az időtől. Ám egyszerre visszakerül belé, tehát véget ér. A jelenből végérvényes múlt lesz, a jövő minden esetlegességével együtt. Az időtlenség, vagyis a boldogság egyetlen adott pillanattá zsugorodik össze, mint egy meggyújtott nylonzacskó. Egy esős októberi estévé. Egy éjszakává, mely soha nem ér véget, hiszen átkerült a múltba, mely lényege szerint múlhatatlan. Álomkórász ettől kezdve az időben, vagyis egyetlen adott pillanatban, az esős októberi éjszaka örök idejében létezett, amely azonban immár nem a boldogság, hanem a boldogság utáni vágy megvalósulását jelentette számára. A minden megvan helyett a valami nincs meg állapotát. Valami nincs meg, mert az időtlen jelenből átlényegült időbe vetett múlttá. Ám a valami nincs meg sokkal több a semminél. Álomkórász úgy ragaszkodott ehhez az esős októberi estéhez, mint az egyedüli feltétlen bizonyossághoz. Pedig nem történt voltaképpen semmi. Pontosabban történt valami, de ennek a valaminek a jelentősége akkor még nem mutatkozott meg teljes színpompájában. Annyi történt, hogy a lány elutazott Bretagne-ba.
